MÉG EGY MIÉRT, ÉS AKKORA POFONT KAPSZ, HOGY LEESIK A FEJED!

Amit a szülők többsége korai gyerekkorban, a miértkorszakban elkezd, azt az iskola fejezi be. Hibátlanul megtanítja a gyerekeket nem kérdezni. Richard Saul Wurman, a TED konferenciák megteremtője ezt úgy foglalta össze, hogy az iskola a válaszokat jutalmazza, nem pedig a jó kérdések megfogalmazását.

A suli – akárcsak az átlagszülő – nem szereti a kérdéseket. Erre komoly és nagyon tanulságos személyes példám is van. Emlékszem, anno a László gimnáziumban a világnézetünk alapjai (!!!) – vagyis marxizmus – órán doktor Kovács iskolaigazgató arról beszélt nekünk, hogy a marxista gondolkodók szerint a világ végtelen. Oké, gondoltam, végül is tényleg nem tudható, hogy van-e határa az univerzumnak.

Igen ám, de legközelebb a jó Kovács doktor azt tanította az osztálynak, hogy szintén a megkérdőjelezhetetlen referenciaként már oly kiválóan bevált marxista tudósok szerint a világ teljesen megismerhető. Hirtelen körülnéztem a termeben, hogy van-e rajtam kívül ébren valaki, de ne láttam ilyen osztálytársat. Minthogy senki más nem, én bizony feltettem a kezemet, és megkérdeztem a nagy tekintélyű tanerőt, hogyan a marxista tudósok szerint hogyan ismerhető meg teljesen a világ, ha végtelelen.

A kérdésemre nem az órán, hanem a szünetben kaptam választ az igazgatói irodában. Lényegre törő magyarázat volt: ha még egyszer megismétlődik ez a magatartás az óráján, akkor el kell búcsúznom az ország összes középiskolájától.

Eltelt pár évtized, és egy napon a fiam bosszúsan jött haza a gimnáziumból. Mi bajod, kérdeztem. Jean Jacques Rousseau, felelte. Kiderült, hogy aznap magyar órán a tanárnő arról beszélt, hogy Rousseau szerint az ember eredendően jó, a társadalom teszi rosszá őt. Az én fiam pedig feltette a kezét és megkérdezte, hogy akkor a társadalmat ki teszi rosszá. A választ – az én korábbi esetemhez hasonlóan – a szünetben kapta meg, letolás formájában. Pedig a fiam eredendően kíváncsinak született. Az iskola próbálta kinevelni belőle ezt. Talán már említettem, hogy a hivatalos oktatás nem szereti a kérdéseket.

Kár. Nagy kár. Hiszen tudjuk, a figyelem a fantázia működésének egyik előfeltétele. A kérdés pedig a fókuszált figyelem legerősebb aktív megnyilvánulása. Na, ez az, amitől megfoszt az iskola. (De azért persze üzen, miszerint „Értesítem a T. Szülőt, hogy gyermeke az órán nem figyelt.”)

Sőt bizonyos Reuben Hersh matematikaprofesszor szerint a kérdés, a kérdő mondat egyenesen az emberiség legnagyobb találmánya. És én egyetértek vele.